pápai érmek: a pápa megrendelésére készült, arcképével ellátott emlékérmek. - 1. Az első, akiről biztosan tudjuk, hogy érmet veretett ill. öntetett, V. Márton (ur. 1417-31) volt. Érmeit Pisanello műveinek mondják. Az érmek vsz. ólomból készültek, mert egyetlen pld. sem maradt fenn. Az első fennmaradt p. érem V. Miklós (ur. 1447-55) nagy öntött érme Guazalattitól. II. Pál (ur. 1464-71) már igen sok p. érmet öntetett, melyeket a Palazzo Venezia és a Palazzetto alapjaiba helyeztetett el. 1857: és 1876: a Palazzo Venezia javítási munkálatai közben, de főképp a Viktor Emánuel szobrának helyt adó Palazzetto lebontásakor igen nagy mennyiségben kerültek elő. 2-4-esével viaszba öntve, gömbölyű agyag perselyekben voltak elhelyezve, így megőrizték eredeti állapotukat. - A ~et eleinte fontos események (p-választás v. -koronázás, hadjárat indítása v. béke közvetítése, béke kötése, tp-ok v. paloták építése) alkalmából adták ki, a pápaság éveinek megjelölése nélkül. Bár X. Leó (ur. 1513-21) alatt előfordul egy érem Leó pápasága évmegjelölésével, ennek valódisága kétes. VI. Adorjánnak (ur. 1522-23) és VII. Kelemennek (ur. 1523-34) is van p. uralkodása évszámát föltüntető érme. - A ~ rendes évenkénti kiosztása az uralkodó p. uralkodási évének megjelölésével Szt Péter és Pál napján (VI. 29.) a p. udvar tagjai, a bíb-ok és egyháznagyok között csak III. Pállal (ur. 1534-49) kezdődött és tart napjainkig. Ugyanazon évben több különböző hivatalos p. érmet is kiadhattak. Számuk döntően két tényezőtől függött: a megörökítendő események számától és a p. érdeklődésétől az éremmetszés művészete iránt. - X. Leó óta nagycsütörtök napján is kiadtak p. érmet, hátlapján a →lábmosást ábrázolták a „TU DOMINUS ET MAGISTER” és az „EXEMP. DEDI. VOBIS.” fölirattal; az előlapon a mindenkori p. arcképe. - Különösen sok p. érem készült a →szentévekre. - 2. A ~et kezdetben majdnem kizárólag bronzból öntötték. Kivétel csak II. Pál nagy konzisztóriumi érme, melynek eredetijét aranyból verték, de a másodlatokat bronzból öntötték. A p. éremverés kezdetével már aranyat, ezüstöt, bronzot, ónt ill. ólmot használtak. Az aranyérmeket a fejed-ek és a bíb-ok, az ezüstérmeket a magasabb p., udvari és egyh. méltóságok kapták, míg a külső forgalomba rendszerint csak a bronzból vert ~ kerültek. A ~et 1860-ig a bolognai, 1870-ig a római p. pénzverőben verték. A p-k (eltérően a többi fejed-ektől) az ún. kamarai vésnökök ill. pénzverő birtokában hagyták a verőtöveket, úgyhogy azok tetszésük szerinti mennyiségben gyárthatták a ~et. A ~ készítését 1670-1821: a Hamerani család monopolizálta. Előfordult, hogy a kegyszerkereskedők, akiknek nem voltak verőtöveik, egy vert eredeti érem után öntött példányokat gyártottak a nagyobb nyereségért, s adtak el a zarándokoknak és gyűjtőknek. Részben ez magyarázza azt a jelenséget, hogy sokszor az illető p. korából való vert eredeti után készült öntött érmet találunk a ~ között. - VI. Pius (ur. 1775-99) 1796: elhatározta, hogy megszerzi a Hamerani család birtokában lévő, összesen 748 db-os régi verőtőgyűjteményt. Egyúttal elrendelte, hogy minden p. kamarai éremvésnök köteles az általa készített verőtöveket a p. pénzverdének átadni. XII. Leó (ur. 1823-29) alatt a verőtőgyűjt. 572 érem verőtövére növekedett. Ezen összes érmek utánveretei (Mazio 1824: megjelent p. verőtő- ill. p. éremkatalógusa szerint) bronzban 168,58 scudóért voltak a p. pénzverdénél megvásárolhatók. - A mindenkori p. által hivatalosan jóváhagyott érmeken kívül magánosok, valamint különböző ol., ném., fr. stb. éremmetszők is készítettek ~et, nevezetes események alkalmából. - Pontosan nem határozható meg a devocionáliák (→kegytárgyak) megjelenésének időpontja, melyeket a rózsafüzéren v. nyakláncon viselésre aranyból, ezüstből v. egyéb fémből árusítanak Róma különböző helyein. Rendszerint a p. arcképét, a hátlapon a Szt Péter teret, Jézus, Szűz Mária v. valamelyik szt hasonmását mutatják. - Sajátossága a régi ~nek, hogy sokszor ugyanazon hátlapot több p. használta föl újra. Egyes p-k érmeiről később ún. restitúciók készültek, mégpedig v. valamely, csak leírásokból ismeretes éremről, v. teljesen az éremmetsző szabad képzelete szerint. A restitúciók igazi mezeje azonban az V. Márton (ur. 1417-31) előtti p-k érmeinek tervezése Szt Pétertől kezdve. Ezek között említendők J. Baptist Pozzinak a 16. sz. legvégéről való fantázia-éremsorozata Szt Pétertől V. Sándorig (ur. 1367-1410); legnagyobbrészt öntött ~ből áll, és sok utánöntés is készült róla. Előlapjukon a p. arcképe hajadonfővel v. tiarával, a hátlapon rendszerint a két kulcs, egy rozettákkal díszített kereszt, Szt Péter ap. mellképe, Veronika kendője, Róma látképe Alma Roma felírással v. csak írás. - Restitúciós ~et készített még az ágostai Philip Henrik Müller (1653-1718) és a nürnbergi Peter Paul Werner (1689-1771). A legteljesebb (256 db) p. éremsorozatot Gaspar Gottlieb Lauffer Nürnbergben készítette: az előlapokon Jézus Krisztus és az összes pápa XIV. Benedekig (ur. 1740-58), a hátlapon a p. rövid életrajza lat. nyelven. - A róm. festők, szobrászok és építészek kiképzésére alapított S. Lucas Akad. díjait is ~ alakjában osztották ki XI. Kelemen p. (ur. 1700-21) óta, a 19. sz: „BENE MERENTI” fölirattal a hátlapon. - A hátlapjukon „ASSAGIUM GENERALE” felírású érmek középen a keresztbe fektetett kulcsokat s fölöttük a p. napernyőt mutatják, az előlapon a p. arcképe. Ezek a ~ XV. Gergely (ur. 1621-23), VIII. Orbán (ur. 1623-44) és VII. Sándor (ur. 1655-67) idején is voltak, eredetüket annak köszönik, hogy a p. pénzverőben, mielőtt egy bizonyos mennyiségű pénzt forgalomba hoztak volna, ezen pénzek egyikét kettévágták, és míg az egyik résszel az ezüst minőségére vonatkozó olvasztási próbát végezték a pénzverő ig-jának jelenlétében, a másik részt eltették. Ha egy idő múlva ezen szétvágott darabok elég nagy mennyiségben gyűltek össze, belőlük az említett fölirattal érmeket vertek és a fémpróbánál jelenlévők között szétosztották. Terleczky József

Molinet, Ch.: Historia Sum. Pontificium a Martino V. ad Innocentium XI. per eorum Numismata. Lüttich, 1679. - Bonnanni, Philippus: Numismata Pontificum Romanorum, quae a tempore Martini V. usque ad annum MDCXCIX. Róma, 1699. - Venuti, Rudolphino: Numismata Romanorum Pontificum praestantiora a Martino V. ad Benedictum XIV. Uo., 1744. - Ampach-féle pénz és éremgyűjt. árverési katalógusa. Naumburg, 1834. (Numophylacii Ampachiani Sectio II.) - Armand, A.: Les médailleurs Italiens des XV. et XVI. siécles. Paris, 1883-87. - Bildt: Les médailles romaines de Christine de Suéde. Róma, 1908. - Numizmatikai Közl. 1919; 1921. (Dr. Procopius Béla: A p-k érmeiről)